New Yorktól Las Vegasig

Nos, a rövid első amcsi éjszaka után – ami valójában nem a cityben, hanem Armonkban volt – másnap korán indultunk is tovább a nyugati partra. A repülőúton ezennel semmi izgalmas nem történt, említésre méltó csak az lehetne – ha nem nőttünk volna már fel mindannyian –, ahogy a flight attendant-ek (magyarosan stewardess) mindenkitől hangosan kérdezgetik, hogy ’peanut?’. Nos, én kértem pínát, Pityu helyett is.
Már a repülőn tudtam, hogy az otthoni útitervem, és annak kivitelezési terve messze nem annyira konvergál majd, mint ahogy gondoltam. Tudtam, hogy megérkezésünk után a nem sok idő lesz arra, hogy autóba üljünk, és rögtön Vegasnak vegyünk az irányt. Igaz eredetileg azt terveztük, hogy egy éjszakát az útba eső Death Valley-ben töltünk, ezt azonban ismét feláldoztuk a kényelem oltárán. Igen, igen, jól asszociáltál, ez azt jelenti, hogy már csütörtök este Vegasba érkeztünk. Akik még nem jártak erre, azoknak elmondom, hogy ami a térképen egymás mellett van, az a valóságban 9 órányi autózásra van, azaz kicsit messzebb, mint a Horvát tengerpart.
Az utazás kicsit megviselte gyenge és törékeny immunrendszeremet, a gyomrom feladat a szolgálatot, és a testem is tiltakozott a további ébrenlét ellen, értsd: hőemelkedés stb. 13 óra alvás és egy Aspirin után azonban immár jobban, iszonyat éhesen ébredtem 13:15-kor. A többiek nálam élvezetesebben töltötték az éjszakát, de én sem maradtam még le semmiről, vasárnapig itt maradunk (a Ballys nevű szállóban).