Sűrű pihenőnap

Nos, a szokásomhoz híven ismét kissé összeszedetlen leszek, de legalább ezennel hosszú. Nézzük sorjában. Azután, hogy tegnap visszaérkeztünk San Franciscoba, össze-vissza aludtunk ki többet, ki kevesebbet, de mindenesetre eltelt az egész nap semmitevéssel. És mivel keddig itt is maradunk - tehát lesz elég időm körülnézni - a mai napra is hasonlót terveztünk. Annak ellenére, hogy épp ezért egyáltalán nem voltak elvárásaim, gondoltam, alszunk, mosunk, eszünk, napközben max. sétálok egyet este meg lesz, ami lesz, hát ehhez képest elég sűrűre sikerült a napom. Na, nem rohanósan sűrűre, hanem sok érdekes történt.

Kezdjük a tegnap esténél.
Lementünk egy pár kocsmába dumálni, iszogatni (már aki), illetve játszani. Dartsozni, illetve 'big buck hunter'-t játszani. Először viccesnek találtam, de nagyon rá lehet kattanni. Ez rendes játéktermi géppel játszható játék, két shotgun csatlakozik hozzá, és azzal kell szarvasra vadászni. Elsőre béna voltam, de aztán a háromból egyszer nyertem, és az utolsóban is nagyon megszorongattam a nagy gyakorlattal rendelkező csókkirályt.
Ja igen még ezelőtt, vagy két kocsma között, jómagam sem emlékszem (annak ellenére, hogy most sem ittam) megnéztük San Francisco hírességét, a Golden Gate hidat éjjel. És csak, hogy tudd Szőlő, milyen király tanácsaid vannak, a resident Anuj is rögtön oda vitt, amit javasoltál. :) Ímhol egy piktúra:


Végül kb. éjjel 3-kor jöttünk haza, amikor otthon már dél volt! Atyaúristen! :) Matrac felfúj, ágy megvet, alvás.

Na, itt a két nap között találtam leginkább alkalmasnak egy kis intemezzót tartani a helyi időjárásról azoknak, akik még nem jártak erre. (Miki, vannak ilyenek.) Nos, San Francisco még nem a nagy strandjairól és a hőségről híres. Hűvös, felhős város, de sose igazán hideg. Elmondásuk szerint a hőmérséklet egész évben 10 és 30 fok között van, és télen van melegebb!!! A szél szinte mindig fúj, reggel ködös az idő, a felhők a dombokat súrolják. Most átlagosan 15-25 fok van időszaktól függően. Általában az este a leghidegebb, mert naplemente után fúj a szél az óceán felől. Szerintem sokan szeretnék ezt az időjárást, akik nincsenek oda a nagy hőségért, de a nagyon hideget sem szeretik (mint én).

Ma reggel (apu szerint ez már nem reggel, hanem késő délelőtt), azaz fél 11 tájban keltem. Mivel már nem nagyon volt tiszta alsógatyám, összeszedtem a szennyes cuccomat, összedobtuk Pityuval, és elvittük laundryba. Itt ugyanis így szokás, nincs minden lakásban mosógép, stb. Kettőnk cuccának (kb. egy hétnyi ruha) a mosása szárítással, hajtogatással együtt 10 dollár volt. Kár, hogy otthon ez nem szokás, ha vasalnának is, biztos, hogy igénybe venném a szolgáltatást. (Ez tipp volt azoknak, akik saját vállalkozásban gondolkodnak.)

Ebéd után - amit nyaralásom óta először készítettünk mi magunk - a többieknek dolgozniuk kellett, így egy kicsit magamra maradtam, viszont nem akartam az egész napot hasztalan dolgokkal tölteni (amit otthon is megtehetek), amik ráadásul nem is szórakoztatnak annyira, így aztán elmentem egyedül a belvárosba, illetve megnézni a népszerű Pier 39-et, illetve a Fisherman's Wharf-ot. Anuj, a vendéglátónk volt olyan kedves, és kölcsönadta a kocsiját. Ez azért is megtiszteltetés, mert 1. már látott vezetni (Vegasból, és tegnap este a kocsmából haza), 2. nem ismerem a helyi utcákat, stb., és nem volt térképem, 3. nem tudom, hol lehet parkolni, és hol nem (jó, ebben a táblák valamelyest segítenek), 4. igencsak más a KRESZ, illetve a jelzések itt, mint otthon.

Nos, ha már itt tartunk, akkor rövid kitérő a helyi vezetési szabályokra, szokásokra. Az USA-ban nincs jobbkéz-szabály, de legalábbis senki nem használja. Minden utcasarkon vagy lámpa van, vagy stoptábla (elsőbbségadás sincs, csak stop!). A közlekedési lámpák az útkereszteződés túloldalán vannak, így sok esetben jobban láthatóak, viszont számomra szokatlanok, így aztán nagyon figyelni kell, hogy nehogy átmenjek piroson azért, mert nem vettem észre. Pirosnál, ha semmi nem tiltja, lehet jobbra fordulni (és ezt nem jelzik külön). Ami nekem a legfurcsább volt, az amikor mindenkinek stoptáblája van. Na, ekkor az megy először, akit vagy elengednek, vagy előbb ért oda. Ez utóbbi persze kicsit szubjektív. :) Viszont előzékenyek, a stoptáblánál tényleg megállnak, nem csak lassítanak, és nem intoleránsak. Ezen felül további érdekesség a dombokból adódó nehézségek leküzdése, illetve tudni kell parkolni is (kerék a padka felé néz a lejtés irányában).

Vissza a történethez. Szóval, lementem erre a nevezetes helyre, az egész olyasmi, mint egy nagyon jól kinéző, turistáknak épített ajándékpiac. Ezeket a csecsebecséket, és turistáknak szánt cuccokat áruló boltokat persze különböző étkezdék tördelik fel, ezzel teremtve igazi tengerparti bevásárló-utca érzetet. De hiszen valójában az is. :)




Mivel késő délutánra volt már program a szétnézésen és 1-2 (sok) hűtőmágnes vásárlásán kívül semmire nem volt időm, de persze egy fekete csávó leszólított. Egész jófej dumát lenyomott, egy csomót dumált, majd persze dugdosott elém valami papírt. Na, itt már tudtam, hogy vagy lúzer, vagy bunkó leszek: a lúzert választottam. Gyorsan átfutottam a lapot, láttam, hogy 5 és 20 dollár között vannak az adományok (egyébként valami iskolának gyűjtött, remélem, tényleg), úgyhogy az egyik szélsőértéket tőlem is megkapta. Elmondta, hogy még nem találkozott sose magyarral, de tudta, hogy Budapest a fővárosa és nem Bukarest, és a szokásos 'éhes magyar' (hungry hungarian) poént sem sütötte el.
Én viszont - utam során először - találkoztam magyarokkal. De nem is akárkikkel, volt Accenture-s kollégákkal, Sárközi Editékkel. Tök jó volt, épp a zebrán jöttek szembe, amikor egymásra ismertünk. Sajnos, csak egy pár szóra futotta, mert én nagy rohanásban voltam, de azért jó volt látni ő(ke)t.

A délutáni program a helyi softball csapat erősítése volt. A softball a baseball-hoz hasonló játék. Mivel valójában egyiket sem ismerem (a softballt már valamivel jobban), nem tudom megmondani, mi a különbség köztük. Kimentünk egy - direkt erre a játékra épített (illetve baseballra) - térre, és ott két helyi csapat játékát néztük, majd segítettük (avagy rontottuk). Nos, el kell, hogy mondjam, hogy elsőre eltaláltam a labdát, ráadásul olyat ütöttem, hogy el tudtam szaladni az első pontig, amíg kell (ez jó) :). Mivel a szabályokat nem ismertem, és az utánam jövő játékos sajna szart ütött, ami rám is kihatással van, így sajna kiestem. De olyannyira tetszett ez a játék (persze lehet, hogy a kisebb siker hozzájárult ehhez), hogy szeretném otthon is kipróbálni. Szóval ekkések, készüljetek. :)




Ezután jött az este, ami úgy kezdődött, hogy felmentünk a Twin Peaks-re, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra. Mivel elég hűvös volt, és egy szál pólóban voltam, néhány kép után mentünk tovább bulizni. Két helyen jártunk, először egy zenés kocsmában, majd egy táncos klubban. Most, kb. fél 4-kor értünk haza, és most fejezem be, a délután elkezdett, rekord hosszúságú bejegyzésemet.


Két dolgot még meg kell, hogy osszak veletek.
1. Nagyon ízlik a peanut butter, akárcsak legutóbb, nem is tudom miért nem eszem otthon, holott már legalább fél éve vettem egyet. :)
2. A vendéglátóim (értem ezalatt Pityut és Anuj-t) a legkirályabbak, mindenem megvan, még a kocsit is odaadták, ha fel akarok menni a Twin Peaksre, felmegyünk, szerveznek minden napra progikat (holnap minden bizonnyal vitorlásversenyre, szombaton koncertre megyünk). Egy baj van csak velük: az istennek nem akarnak postolni. :)

Írjatok, lécci lécci lécci!!! :)