2009. augusztus 28., péntek

Game over

Na, hazaérkeztem (immáron két napja), de kicsit még a jet lag hatása alatt állok. Össze-vissza alszom, és gyorsan elfáradok. Viszont hál' istennek, szombaton nem dolgozom.
Összességében nem hiszem, hogy jelzőket kéne keresnem az útra, azt hiszem a beszámolók elárulták, hogy mennyire jól éreztem magam. Talán életem legjobb nyaralása volt. Hozzátéve azt is, hogy minden helyszínen csodálatos vendéglátóim voltak, akiknek ez úton is köszönök mindent: Anujnak, Pityu szüleinek (akik még gyógyszert is vettek nekem, amikor kicsit megfáztam), és legfőképp Pityunak, aki nélkül az egész nem jöhetett volna létre, hiszen az úttal kapcsolatban teljes mértékben rá hagyatkoztam.
Iszonyatosan szép helyeken jártunk, izgalmas, érdekes városokat láttunk, és kedves, barátságos emberekkel ismerkedtem meg, barátkoztam össze. Valójában még mindig a hatása alatt állok, és - bár örülök, hogy itthon vagyok, sokan hiányoztak már - még egy kicsit olyan érzés, mintha ott lennék. Sokkal nyugodtabb vagyok, inkább azok a dolgok zavarnak, amik itt nem mennek jól. Pl. rádiót hallgatni, vagy TV-t nézni idegesítő, hogy csak az egymás lehúzása, befeketítése, (előre is elnézést) baszogatása megy. Nyilván ott is volt ilyen, de engem nem ért el, én teljesen kimaradtam a marakodásból. Jó itthon, de miután láttam egy más világot, sok mindenen tudnék változtatni. De egy biztos, nem ez volt az utolsó ilyen nyaralásom... :)
Na és akkor térjünk rá, hogy mennyibe is került ez nekem, hiszen nyilván ez sok embert érdekel. Nem probléma ez, engem is ez foglalkoztatott az elején a legjobban. Viszont sajnos, tételesen nem tudok beszámolni arról, hogy mi mennyibe került, mert ad1. nem vezettem napi kimutatást, ad2. össze-vissza fizettünk, egyszer egyikőnk, egyszer a másikunk, és nem tartottunk pontos elszámolást. Azt viszont összességében tudom, hogy mennyivel lett rövidebb a pénztárcám: 200 Ft-os dollár árfolyammal számolva (ami nagyjából reális a 4 hetes átlagot tekintve), belevéve az itthoni előre fizetett dolgokat is (biztosítás, útikönyv, repjegy, stb.) 620 eFt volt a teljes út. Ebből 200 eFt a repülőjegy, 36 eFt a biztosítás, 6,5 eFt az útikönyv. A többi egy nagy massza: étel, szállás, benzin, szórakozás, stb. Lehet, hogy ez soknak, avagy épp kevésnek tűnik. Nekem sok helyen volt ingyen szállásom, és autót sem kellett bérelni. Azonban azokon a helyeken, ahol nem volt ismerős, nem fukarkodtunk nagyon a szállással, mindig jól felszerelt, kényelmes, tiszta hotelekbe szálltunk meg. Összesen talán 10 éjszakán. A nyugati parton szinte minden nap éttermekben/kajáldákban ettünk, ami nyilván nem költség-, hanem időhatékony. :) Emellett vásároltam néhány ruhadarabot, és költöttem szórakozásra is kedvem szerint. Kétszer rossz helyen parkoltunk, így aztán büntit is fizettünk (nem volt vészes).

Azt hiszem, ezzel a blog végére is értem, és mivel az egész az útról szólt, nem lesz folytatása. Ha mégis eszembe jut valami, akkor vagy lesz új bejegyzés, vagy majd ezt egészítem ki.

Köszönöm a figyelmet. :)

1 megjegyzés:

  1. 1.A tévé miatti idegességet nagon egyszerű megszüntetni. Én a 2006-os őszi őrjöngések óta egyáltalán nem nézek tévét, egy percet sem, és ezerszer nyugodtabb vagyok azóta. :)
    Javaslom, hogy Te is kapcsold ki :)

    2. A 620.000Ft szerintem iszonyatosan jó ár, mi mikor számolgattunk, kb 1 millióra taksáltuk (végülis ezért nem is mentünk...), mert nekünk nem lett volna sehol szállás szinte, se ingyen autó, úgyhogy ezekkel nagy mázlid volt, és király, hogy ennyiből ki tudtad hozni! Ennyi pénzért sztem minden fillérje megérte...

    3. Mi is köszönjük a beszámolókat, jó volt olvasni és álmodozni!

    VálaszTörlés