Game over

Na, hazaérkeztem (immáron két napja), de kicsit még a jet lag hatása alatt állok. Össze-vissza alszom, és gyorsan elfáradok. Viszont hál' istennek, szombaton nem dolgozom.
Összességében nem hiszem, hogy jelzőket kéne keresnem az útra, azt hiszem a beszámolók elárulták, hogy mennyire jól éreztem magam. Talán életem legjobb nyaralása volt. Hozzátéve azt is, hogy minden helyszínen csodálatos vendéglátóim voltak, akiknek ez úton is köszönök mindent: Anujnak, Pityu szüleinek (akik még gyógyszert is vettek nekem, amikor kicsit megfáztam), és legfőképp Pityunak, aki nélkül az egész nem jöhetett volna létre, hiszen az úttal kapcsolatban teljes mértékben rá hagyatkoztam.
Iszonyatosan szép helyeken jártunk, izgalmas, érdekes városokat láttunk, és kedves, barátságos emberekkel ismerkedtem meg, barátkoztam össze. Valójában még mindig a hatása alatt állok, és - bár örülök, hogy itthon vagyok, sokan hiányoztak már - még egy kicsit olyan érzés, mintha ott lennék. Sokkal nyugodtabb vagyok, inkább azok a dolgok zavarnak, amik itt nem mennek jól. Pl. rádiót hallgatni, vagy TV-t nézni idegesítő, hogy csak az egymás lehúzása, befeketítése, (előre is elnézést) baszogatása megy. Nyilván ott is volt ilyen, de engem nem ért el, én teljesen kimaradtam a marakodásból. Jó itthon, de miután láttam egy más világot, sok mindenen tudnék változtatni. De egy biztos, nem ez volt az utolsó ilyen nyaralásom... :)
Na és akkor térjünk rá, hogy mennyibe is került ez nekem, hiszen nyilván ez sok embert érdekel. Nem probléma ez, engem is ez foglalkoztatott az elején a legjobban. Viszont sajnos, tételesen nem tudok beszámolni arról, hogy mi mennyibe került, mert ad1. nem vezettem napi kimutatást, ad2. össze-vissza fizettünk, egyszer egyikőnk, egyszer a másikunk, és nem tartottunk pontos elszámolást. Azt viszont összességében tudom, hogy mennyivel lett rövidebb a pénztárcám: 200 Ft-os dollár árfolyammal számolva (ami nagyjából reális a 4 hetes átlagot tekintve), belevéve az itthoni előre fizetett dolgokat is (biztosítás, útikönyv, repjegy, stb.) 620 eFt volt a teljes út. Ebből 200 eFt a repülőjegy, 36 eFt a biztosítás, 6,5 eFt az útikönyv. A többi egy nagy massza: étel, szállás, benzin, szórakozás, stb. Lehet, hogy ez soknak, avagy épp kevésnek tűnik. Nekem sok helyen volt ingyen szállásom, és autót sem kellett bérelni. Azonban azokon a helyeken, ahol nem volt ismerős, nem fukarkodtunk nagyon a szállással, mindig jól felszerelt, kényelmes, tiszta hotelekbe szálltunk meg. Összesen talán 10 éjszakán. A nyugati parton szinte minden nap éttermekben/kajáldákban ettünk, ami nyilván nem költség-, hanem időhatékony. :) Emellett vásároltam néhány ruhadarabot, és költöttem szórakozásra is kedvem szerint. Kétszer rossz helyen parkoltunk, így aztán büntit is fizettünk (nem volt vészes).

Azt hiszem, ezzel a blog végére is értem, és mivel az egész az útról szólt, nem lesz folytatása. Ha mégis eszembe jut valami, akkor vagy lesz új bejegyzés, vagy majd ezt egészítem ki.

Köszönöm a figyelmet. :)

The end

Úton hazafelé...

30

Isten éltessen bátyuskám!

Drei Wetter Taft

Las Vegas: hőség, tűző napsütés
San Francisco: erős szél
New York: zivatar

Amíg New Yorkban voltam, leesett az éves csapadékmennyiség háromszorosa... fotók nem lesznek, már Bostonban vagyok.

Muzsika 4.

Jeremih - Birthday sex:

Goodbye west coast

Ez az utolsó nap a nyugati parton, este repülünk vissza New York Citybe. Nézzük, merre jártunk:

Nagyobb térképre váltás
Ez körül-belül 3300 mérföld, amihez ha hozzávesszük a városon belüli autókázásokat (pl. a SF-i Scenic Drive-ot), illetve eltévedéseket stb., akkor valószínűleg 3500 mérföldnél, azaz 5630 km-nél is többet kocsikáztunk. Sok-sok, de megérte!

Pipák (azóta)

Sorrendben:

• fürdés a Csendes-óceánban
  
• Mexikó
  
• Sequoia NP
  
• a világ legnagyobb fája (General Sherman)
  
• éjjeli erdei kocsikázás földúton Kings Canyonban
  
• görény vadon (tudjátok olyan, mint a mesékben - fekete-fehér felálló farkú)
  
• fekete medve vadon - upsz
  
• kocsiban alvás
  
• Yosemite NP
  
• óriási vízesés
  
• sakál vadon

SciamuS

Még egy felhőtlen hetetek van, jövő csütörtöktől ismét ott gubbasztok majd a sarokban...

ui. Erik, számlázok majd ezerrel... :)

Muzsika 3.

Pitbull - Hotel Room:


M.I.A. - Paper Planes:

A másfél éves nyár

Jó utat Miki!

Wedding

Sok boldogságot Kamilláéknak, és jó mulatást a teljes násznépnek!

How am I driving?

Szerintetek hogy vezethet, ha azok a fránya számok így lekopnak? :)

Visszapörgetem

Sziasztok, tudom, hogy a bejegyzések kicsit elmaradtak, tartalmukat veszítették. Ez nem az unatkozásnak köszönhető, hogy ne lenne mit írnom, hanem épp ellenkezőleg, időm nincs rá.

Ezért most megpróbálom összesűríteni a legutóbbi beszámoló óta történteket:

Kaliforniai idő szerint 8-án: Valamikor délután felébredtünk, összecuccoltunk, és irány Santa Cruz, ahol egy újabb ismerős lakik, ahol csövezhetünk. Útközben: alvás, frizbi, fotó, stb. Santa Cruz-i strand önmagában egy vidámpark, de mi itt is csak a frizbinek éltünk, na meg a Big Buck Hunter-nek. De itt újra elhitték a fagyizóban, hogy Pityu Magyarország madagaszkári nagykövete. :) Eztán irány Susanne-hez, akinél az alvós-frizbis képek készültek. Este ismét kirúgtunk a hámból.

9-én: Ébredés után szedelődzködés indulás a Rock the Bells fesztiválra, ahol a Damien Marley koncert is volt. Kb. 13 órától 22 óráig voltunk ott, de legalább ott aludtam. Ez volt talán az első este, hogy "bepunnyadtunk".

10-én: Pityuval végigvezettük a 49 mérföldes Scenic drive-ot SF-ban, majd este Barbarához voltunk hivatalosak vacsira. Egy igazán jól sikerült vacsi után elmentünk valami lepukkant helyre bulizni, majd Bibinél folytattuk. Ez volt az utsó esténk itt.

11-én: Másnap reggel kivittem Anuj-t a reptérre (alvás nélkül), majd hazamentem aludni. Mikor felébredtem, már készen is álltunk indulni délre, azaz LA-be. Jó hosszú (kb. 9 órás) út az 1-es főúton végig, de elég jól néz ki, gyönyörű a tengerpart, szépek a villák. Későn érkeztünk, este aludtunk. JA! Ugyanis aki nem volt még itt, nem tudja, hogy itt minden éjszakai szórakozóhely (kocsma - bar, dizsi - club) 2-kor zár! Normális ember ilyenkor még azon "pöcsöl", hogy hova menjen. Ugye kedves pajtások?

12-én: LA (és ezzel kb. mindent el is mondtam). Séta a Venice Beachen, illetve Hollywoodban. Nyilván minden hírességgel találkoztam, és előre köszöntek. Este elmentünk mulatni, de zárásig megint csak 2 darts-játékot sikerült befejeznünk. Viszont a legtöbb club-ban mindig új barátokra teszek szert akarva-akaratlan. :) Imádnak amerikai parolázni. :) Ezután - hiszen még nem voltunk álmosak - kimentünk a partra, hátha ott még van vki. Na most képzeljetek egy 6 milliós város (külvárosokkal több mint 10 m) 50 km hosszú, kb. 100 méter széles strandját tök üresen. Hát mi belaktuk. :) Mivel gyúrni nem tudtunk a tornaszereken - betudva ezt nagyrészben saját lötyhedtségünknek, ráfogva arra, hogy nedvesek a cuccok - hát frizbiztünk. :)

13-án: Alig bírtuk du. 1-ig elhagyni a szobát. :) Aztán kocsiba be, irány San Diego. Ez hál' istennek már nincs olyan messze LA-től, de azért majdnem egész nap utaztunk, hiszen a felét már végigaludtuk. Vacsi La Jolla-ban, majd találtunk egy jó kis szállást, ahol kötelezően van reggeli az árban, és van 24 órás jacuzzi a szabadban. Ezt miután a szokásos körútról hazajöttünk, teszteltük is. Awesome.

14-e: 9:20-kor fel kellett kelni reggelizni. Mivel Pityu visszaaludt, most írom a bejegyzést.

Muzsika 2.

Jay Sean ft. Lil Wayne - Down

Fantastic dinner thanks to Barbara and Bibi

The last supper:

Félidő

Rajzolóművészek, segítsetek!

Kéne egy szép rajz a madagaszkári törpekengururól, amely sajnos annyira ritka, hogy a neten nem lelhető fel róla kép.
Azt lehet tudni róla, hogy a kifejlett példány kb. 40-50 cm magas, és halat eszik. Úgy halászik, hogy felmászik a fára, és onnan ugrik be a vízbe elkapni a halat. Éppen ezért az erszénye a hátán van, mert különben nem tudna fára mászni. Az erszényben pedig mindig van 1-2 fincsi hal.
Képzeljétek, itt még nem hallottak róla, de azt mondták, biztos cuki... :)

Pápá city

Az utolsó SF-i este előtt engedtük a Golden Gate hídnak, hogy csináljon magáról egy fotót, az előtérben velünk...

Képek össze-vissza

Képrejtvény

Mivel itt lakik a szomszédban Chu, ezért mi mindig úgy bulizunk, hogy csuhajja! :)

Na, akkor kedves [nemdolgozom] tagok, itt egy képrejtvény, ma jutott eszembe merő véletlenségből:

Nyilván nem az a kérdés, hogy pontosan mi is látható a képen, hanem, hogy én mire gondoltam. :)

UPDATE (nagyon ide kívánkozott): "Holnapután kiskedden, birkanyúzó pénteken indulunk délre." (Na, ebből a péntek nem igaz csak.)

Damien Marley

Most jöttem haza Santa Cruzból, és egy Marley koncertől.

A milliomos, a nagykövet és a táncos CEO

Na, a tegnap este után végre összeállt a sztori a miértekre.

Anuj - indiai milliomos, aki indiai alapítványok számára gyűjt szerte a világon, van egy hőlégballon hotele, azzal utazzuk körbe most a világot

Pityu - Magyarország madagaszkári nagykövete, aki az út során a két országot népszerűsíti, egyik keze a legújabb kutatások szerint kifejlesztett műkéz

dunadan (jómagam) - Magyarország legjobb táncosa voltam, de egy évvel ezelőtt egy sérülés miatt abba kellett hagynom, ma Magyarországon híres ember, a hetedik legnagyobb cég vezérigazgatója vagyok

A találkozás - Először a K2 megmászásán találkoztunk (amit én persze kétségbe vonok), mert szerintem először a keleti sark (IGEN!) meghódításán. Azóta jó barátok lettünk, most egy három hónapos világkörüli úton vagyunk, és közben a saját zenekarunk (Mile 606) albumain dolgozunk. A zenekar Indiában és odahaza már befutott, most igyekszünk itt is promotálni.

Champions, Ceasar, Giants, Bibi

Rövid összefoglalása következik az elmúlt napnak, amit a címben jól fel is vezettem. :)
Hadd kezdjem először is azzal, hogy ismertetem mindenkivel azt a tényt, hogy soha életemben nem tanultam vitorlázni, igaz tavaly nyáron vitorláztunk az Adrián (de volt hivatásos kapitányunk, skipperünk). Na, ezek után életem első vitorlás versenyére el kellett jönnöm San Franciscoba, és meg kellett néznem a város naplementében az öböl felől. Ha azt mondanám, hogy semmi különös, akkor enyhén pejoratív lennék.
Szóval, elindultam egy vitorlás versenyen hatodmagammal, amely csapatnak a fele magyar volt :). Igaz, a skipper amcsi volt, de mennyi annak az esélye, hogy életem első vitorlásversenyére éppen San Franciscoban kerül sor, ahol ráadásul először vagyok, mitöbb, rajtunk (Pityu és jómagam) kívül teljesen véletlenül még egy magyar van a hajón? Az csak hab a tortán, hogy ez a csapat (nélkülünk) szokott versenyezni, de sose nyert még, de most lealáztuk az egész mezőnyt, 2:14-et verve a második helyezettre.




Ráadásul a befutó a kikötő bejáratánál volt, amire a baseball-stadion néz, és éppen a helyi csapat, a Giants játszik mit tudom én hány tízezer ember előtt. Úgyhogy, amikor becsordogáltunk a cél után a kikötőbe, és közben üvölt egy stadion feléd, akkor nem is kétséges, hogy a mólón besétálva csakis római cézárnak érezheted magad. Üdvözöltem is az egész stadiont a hajó orráról :).

A meccs végére ráadásul még be is jutottunk tök ingyér', csak kicsit szemfülesnek kellett lenni. Életem első baseball-meccse is kipipálva!


Az este nyilván nem múlhat el buli nélkül. Így aztán ismét lementünk egy klubba. De borzasztó, hogy itt minden kettőkor zár, mert mi kb. 1 óra körül szoktunk leérni... A buli király volt, és mint megtudtam, én vagyok (voltam) Magyarország legjobb táncosa, úgyhogy megmutattam nekik, hogyan csapatjuk mi. :)

Az éjszaka közepén még elmentünk Anuj egyik lány barátjához, Bibihez, mert hosszú volt még az este. Itt engedtessék megjegyeznem egy újabb koincidenciát, hogy egész életemben nem ismertem egy Bibit sem (jó, Tomit és sose hívtam így), és most nyáron rögtön kettőt is megismerek, egy bolgárt és egy amcsit. Ha kettőből lehet már általánosítani, akkor bírom a Bibiket. :) Már csak azért is, mert annyival le lehetett venni a lábáról (természetesen csak átvitt értelemben), hogy megmondtam neki Madagaszkár fővárosát. (Tudom, hogy mindenki tudja, de hogy ne kelljen leellenőrizni: Antananarivo.)

Mivel jobb ötletünk nem volt (van egyáltalán?), kimentünk frizbizni egy parkba. A Park Ranger kb. 1 perc múlva kidobott minket egy teljesen normális térről, mondván, hogy zárva van, de az utcán játszhattunk. A rendőrök, vagy a törvényhozók minden országban hülyék? :) Végül, reggel fél 8 körül haza is értünk.

Most ennyi, ma Santa Cruzba megyünk, és ott is alszunk. Már nem tervezek... :)

Bada Bing

Ismét rohanásban vagyunk az esti buliba :), így holnap írok majd beszámolót a korábban történtekről.
Most csak két rövidhír:
1. Norbi! Ma láttam egy csávót ugyanolyan Bada Binges pólóban, mint a tied. A szín lehet, hogy nem stimmelt, mert nemtom milyen a tied, de a minta egy az egyben. Hooters-es pólót nem akarsz? :)
2. Gábor! A teló valszeg tényleg a bluetooth-tól merül olyan gyorsan, mert itt azt nem használom (ki is kapcsoltam), és így kibírja 2-2,5 napig.
3. Bármit is csináltok, csapassátok! ;)

Muzsika

Itt is olyanok a rádiók, mint otthon, ismételgetnek. A nagy kedvenc slágerek, amikről akkor is USA (különösképp San Francisco) fog eszembe jutni, ha otthon hallom majd őket:

Black Eyed Pease - I Gotta Feeling:


Lady Gaga - Love Games


Kevésbé kedvenc, de azért nyomatjuk:
LMFAO - I'm in Miami Bitch

Sűrű pihenőnap

Nos, a szokásomhoz híven ismét kissé összeszedetlen leszek, de legalább ezennel hosszú. Nézzük sorjában. Azután, hogy tegnap visszaérkeztünk San Franciscoba, össze-vissza aludtunk ki többet, ki kevesebbet, de mindenesetre eltelt az egész nap semmitevéssel. És mivel keddig itt is maradunk - tehát lesz elég időm körülnézni - a mai napra is hasonlót terveztünk. Annak ellenére, hogy épp ezért egyáltalán nem voltak elvárásaim, gondoltam, alszunk, mosunk, eszünk, napközben max. sétálok egyet este meg lesz, ami lesz, hát ehhez képest elég sűrűre sikerült a napom. Na, nem rohanósan sűrűre, hanem sok érdekes történt.

Kezdjük a tegnap esténél.
Lementünk egy pár kocsmába dumálni, iszogatni (már aki), illetve játszani. Dartsozni, illetve 'big buck hunter'-t játszani. Először viccesnek találtam, de nagyon rá lehet kattanni. Ez rendes játéktermi géppel játszható játék, két shotgun csatlakozik hozzá, és azzal kell szarvasra vadászni. Elsőre béna voltam, de aztán a háromból egyszer nyertem, és az utolsóban is nagyon megszorongattam a nagy gyakorlattal rendelkező csókkirályt.
Ja igen még ezelőtt, vagy két kocsma között, jómagam sem emlékszem (annak ellenére, hogy most sem ittam) megnéztük San Francisco hírességét, a Golden Gate hidat éjjel. És csak, hogy tudd Szőlő, milyen király tanácsaid vannak, a resident Anuj is rögtön oda vitt, amit javasoltál. :) Ímhol egy piktúra:


Végül kb. éjjel 3-kor jöttünk haza, amikor otthon már dél volt! Atyaúristen! :) Matrac felfúj, ágy megvet, alvás.

Na, itt a két nap között találtam leginkább alkalmasnak egy kis intemezzót tartani a helyi időjárásról azoknak, akik még nem jártak erre. (Miki, vannak ilyenek.) Nos, San Francisco még nem a nagy strandjairól és a hőségről híres. Hűvös, felhős város, de sose igazán hideg. Elmondásuk szerint a hőmérséklet egész évben 10 és 30 fok között van, és télen van melegebb!!! A szél szinte mindig fúj, reggel ködös az idő, a felhők a dombokat súrolják. Most átlagosan 15-25 fok van időszaktól függően. Általában az este a leghidegebb, mert naplemente után fúj a szél az óceán felől. Szerintem sokan szeretnék ezt az időjárást, akik nincsenek oda a nagy hőségért, de a nagyon hideget sem szeretik (mint én).

Ma reggel (apu szerint ez már nem reggel, hanem késő délelőtt), azaz fél 11 tájban keltem. Mivel már nem nagyon volt tiszta alsógatyám, összeszedtem a szennyes cuccomat, összedobtuk Pityuval, és elvittük laundryba. Itt ugyanis így szokás, nincs minden lakásban mosógép, stb. Kettőnk cuccának (kb. egy hétnyi ruha) a mosása szárítással, hajtogatással együtt 10 dollár volt. Kár, hogy otthon ez nem szokás, ha vasalnának is, biztos, hogy igénybe venném a szolgáltatást. (Ez tipp volt azoknak, akik saját vállalkozásban gondolkodnak.)

Ebéd után - amit nyaralásom óta először készítettünk mi magunk - a többieknek dolgozniuk kellett, így egy kicsit magamra maradtam, viszont nem akartam az egész napot hasztalan dolgokkal tölteni (amit otthon is megtehetek), amik ráadásul nem is szórakoztatnak annyira, így aztán elmentem egyedül a belvárosba, illetve megnézni a népszerű Pier 39-et, illetve a Fisherman's Wharf-ot. Anuj, a vendéglátónk volt olyan kedves, és kölcsönadta a kocsiját. Ez azért is megtiszteltetés, mert 1. már látott vezetni (Vegasból, és tegnap este a kocsmából haza), 2. nem ismerem a helyi utcákat, stb., és nem volt térképem, 3. nem tudom, hol lehet parkolni, és hol nem (jó, ebben a táblák valamelyest segítenek), 4. igencsak más a KRESZ, illetve a jelzések itt, mint otthon.

Nos, ha már itt tartunk, akkor rövid kitérő a helyi vezetési szabályokra, szokásokra. Az USA-ban nincs jobbkéz-szabály, de legalábbis senki nem használja. Minden utcasarkon vagy lámpa van, vagy stoptábla (elsőbbségadás sincs, csak stop!). A közlekedési lámpák az útkereszteződés túloldalán vannak, így sok esetben jobban láthatóak, viszont számomra szokatlanok, így aztán nagyon figyelni kell, hogy nehogy átmenjek piroson azért, mert nem vettem észre. Pirosnál, ha semmi nem tiltja, lehet jobbra fordulni (és ezt nem jelzik külön). Ami nekem a legfurcsább volt, az amikor mindenkinek stoptáblája van. Na, ekkor az megy először, akit vagy elengednek, vagy előbb ért oda. Ez utóbbi persze kicsit szubjektív. :) Viszont előzékenyek, a stoptáblánál tényleg megállnak, nem csak lassítanak, és nem intoleránsak. Ezen felül további érdekesség a dombokból adódó nehézségek leküzdése, illetve tudni kell parkolni is (kerék a padka felé néz a lejtés irányában).

Vissza a történethez. Szóval, lementem erre a nevezetes helyre, az egész olyasmi, mint egy nagyon jól kinéző, turistáknak épített ajándékpiac. Ezeket a csecsebecséket, és turistáknak szánt cuccokat áruló boltokat persze különböző étkezdék tördelik fel, ezzel teremtve igazi tengerparti bevásárló-utca érzetet. De hiszen valójában az is. :)




Mivel késő délutánra volt már program a szétnézésen és 1-2 (sok) hűtőmágnes vásárlásán kívül semmire nem volt időm, de persze egy fekete csávó leszólított. Egész jófej dumát lenyomott, egy csomót dumált, majd persze dugdosott elém valami papírt. Na, itt már tudtam, hogy vagy lúzer, vagy bunkó leszek: a lúzert választottam. Gyorsan átfutottam a lapot, láttam, hogy 5 és 20 dollár között vannak az adományok (egyébként valami iskolának gyűjtött, remélem, tényleg), úgyhogy az egyik szélsőértéket tőlem is megkapta. Elmondta, hogy még nem találkozott sose magyarral, de tudta, hogy Budapest a fővárosa és nem Bukarest, és a szokásos 'éhes magyar' (hungry hungarian) poént sem sütötte el.
Én viszont - utam során először - találkoztam magyarokkal. De nem is akárkikkel, volt Accenture-s kollégákkal, Sárközi Editékkel. Tök jó volt, épp a zebrán jöttek szembe, amikor egymásra ismertünk. Sajnos, csak egy pár szóra futotta, mert én nagy rohanásban voltam, de azért jó volt látni ő(ke)t.

A délutáni program a helyi softball csapat erősítése volt. A softball a baseball-hoz hasonló játék. Mivel valójában egyiket sem ismerem (a softballt már valamivel jobban), nem tudom megmondani, mi a különbség köztük. Kimentünk egy - direkt erre a játékra épített (illetve baseballra) - térre, és ott két helyi csapat játékát néztük, majd segítettük (avagy rontottuk). Nos, el kell, hogy mondjam, hogy elsőre eltaláltam a labdát, ráadásul olyat ütöttem, hogy el tudtam szaladni az első pontig, amíg kell (ez jó) :). Mivel a szabályokat nem ismertem, és az utánam jövő játékos sajna szart ütött, ami rám is kihatással van, így sajna kiestem. De olyannyira tetszett ez a játék (persze lehet, hogy a kisebb siker hozzájárult ehhez), hogy szeretném otthon is kipróbálni. Szóval ekkések, készüljetek. :)




Ezután jött az este, ami úgy kezdődött, hogy felmentünk a Twin Peaks-re, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra. Mivel elég hűvös volt, és egy szál pólóban voltam, néhány kép után mentünk tovább bulizni. Két helyen jártunk, először egy zenés kocsmában, majd egy táncos klubban. Most, kb. fél 4-kor értünk haza, és most fejezem be, a délután elkezdett, rekord hosszúságú bejegyzésemet.


Két dolgot még meg kell, hogy osszak veletek.
1. Nagyon ízlik a peanut butter, akárcsak legutóbb, nem is tudom miért nem eszem otthon, holott már legalább fél éve vettem egyet. :)
2. A vendéglátóim (értem ezalatt Pityut és Anuj-t) a legkirályabbak, mindenem megvan, még a kocsit is odaadták, ha fel akarok menni a Twin Peaksre, felmegyünk, szerveznek minden napra progikat (holnap minden bizonnyal vitorlásversenyre, szombaton koncertre megyünk). Egy baj van csak velük: az istennek nem akarnak postolni. :)

Írjatok, lécci lécci lécci!!! :)

Kilátás az ablakunkból

For English speaking readers

I'm sorry, I don't have time to translate all posts from Hungarian to English. If you don't understand the posts (but you want to), you can use a translator which is more or (but likely) less going to help you:

Do the following steps:
1. Click here
2. Click on the arrow between 'angol' and 'magyar'. (After that you'll see 'magyar -> angol', which means the blog will be translated from Hungarian to English.)
3. Copy http://uton2009.blogspot.com/ into the textbox.
4. Click on 'fordít', and wait.

I know, this is pretty far from the perfect solution, but better than nothing.

1 ország, 2 nemzeti park, 3 időzóna, 5 állam

Az a legnagyobb bajom a blogírással, hogy annyi minden jut eszembe időközben, amíg utazunk, amit meg szeretnék osztani veletek, de mire gép elé kerülök, általában elfelejtem, vagy nincs időm rá. Inkább az előbbi. Írni szerettem volna például olyan dolgokról, amik mások, mint itthon: pl. tankolásnál előre kell fizetni, a sztráda hogyan fest és hogyan használják, a WC-ről csak viedót fogok készíteni, Dani post-ját meg belinkelem, mert az csudálatosan leírja a tényeket, akartam írni a kajálási szokásaikról, ami tényleg kajálás és nem étkezés, viszont ha valahol iszol, a vizet ingyen adják, ha pedig veszel bármilyen üdítőt, újra és újra utántöltheted. De nem élnek vissza vele. :) Ahogy annyi mindennel vissza lehetne, de eszükbe sem jut. Vagy arról, hogy milyen mocskos némely város, tele van szeméttel (főleg Vegas), de a nemzeti parkokban még a gyufaszálat sem dobják el, és ha látnak bármit eldobva, összeszedik. A jobbra tarts nem tudom, miként van itt definiálva, de még nálunk is rosszabbak, igaz, nem dudálnak, vagy villognak, egyszerűen úgy használják a sztrádát, mint a lakott településen a párhuzamos közlekedést.
Általában véve kedvesebbek, és mindenképp jobb vendéglátók. A szállások, ahol eddig voltunk mind baromi jók voltak. És itt jön az a pont, ahol nem jut eszembe több, pedig még legalább ennyit le akartam írni, ráadásul részletesebben.

Most azonban térjünk rá a címre, vagyis sorozatfüggőknek: "Previously on the road"

Eddig 1 országban jártam (ami lehet, hogy így is marad, mert Pityunál nincs útlevél, Bostonban hagyta, de akár még 3-ra is nőhet a szám, ha én átmegyek egyedül Mexikóba és Kanadába). Két nemzeti parkot néztünk meg, mindkettő nagyon nagy élmény volt, ahogy arról a képek is tanúskodnak, a Grand Canyon életem talán legszebb helye volt, a Zion NP pedig életem egyik legjobb túrája. Ugyan nagyon kicsit emlékszem már a Szlovák Paradicsomra, de nekem olyasmi volt ez 197 centisen, mint amaz 120 centisen. :) Szóval hasonló az élmény, csak minden sokkal hatalmasabb.
Íme 1-2 kép róla:







Az eddigi utazások 3 időzónát érintettek, 5 államban. A New York mellett, Armonkban töltött éjszakával együtt voltam már a magyar időtől 6, 8 és 9 órával is lemaradva. A keleti part 6 órányi eltolódásra, California 9 órányira van. Nevada ugyanaz az időzóna, mint California, Utah viszont már az ún. Mountain zónába tartozik, vagyis 8 időzónára Magyarországtól. Arizona már érdekesebb, mert ott nincs óraátállítás, így nyáron a Pacific, míg télen a Mountain időzónába tartozik. Miki! Mi amikor időpontokról beszéltünk mindig hozzátettük, hogy California time, mert nem lehet naponta állítgatni az órát, és követni ezt. :) Uh. ez a titka a dolognak, mindig hozzá kell tenni az időzónát.

A korábbi tervekkel jobb nem összevetni, hogy mi valósult meg, mert nem mutatna jó eredményt a számvetést, de ennek ellenére élvezem az itt eltöltött időt. Ha ki is maradt sok arizonai látnivaló, a Zion NP - ami nem volt betervezve - kárpótolt érte. A legfontosabb Grand Canyon pedig pipa (bár ide mondjuk még vissza fogok jönni legalább egy hetes túrára), illetve Las Vegas és a Hoover Dam is megvolt, a route 66 pedig majd még meglesz LA-nél!

Eddig kb. 1800 mérföldet, vagyis kb. 2900 km-t autóztunk. :) Íme a térkép:

Nagyobb térképre váltás

Terv szerint most néhány napig San Farnciscoban és a közelben maradunk (pl. Yosemite NP, esetleg Lake Tahoe), majd utána indulunk délre a part mentén egész San Diego-ig (illetve a Mexikói határig). Ennél pontosabban én sem tudom, hogy mi lesz a keleti parton azon meg még nem is töprengtünk, egyedül a Niagara jött szóba, de az szintén jó néhány órás út. Majd meglátjuk, addig is kommenteljetek, én meg írom, ami eszembe jut. :)

Vegas után - képekben

Álmos vagyok, nincs kedvem írni, de kaptok egy pár képet időrendben.