Offtopic - 6.

A tegnapi folytatása:

7. nem-e
Ettől tényleg már-már borsódzik a hátam. :) Nem lehetne-e, hogy helyesen használjuk? Nem tudod-e, hogy miért használják sokat helytelenül? Persze van, amikor azt kell mondani, hogy nem-e. De csak akkor, ha az állítmány maga a nem szó. Ha az igét kiírjuk/kimondjuk, akkor az -e szócska azt követi, nem pedig a nem szót. Hiszed-e? Nem-e? :)

8. elváló igekötők (pl. nem elérhető vs. nem érhető el)
Nálam szakértőbb emberek szavával. (Forrás: Új anyanyelvi kaleidoszkóp, Gondolat kiadó 1980)
"Az igekötős igéknek háromféle szórendjét ismerjük: egyenes, fordított és megszakításos. Az egyenes szórendben egybeírjuk az igét az igekötőjével (pl. megkérdezem), a fordított szórendre pedig a különírás és természetesen a fordított sorrend jellemző (pl. azt kérdeztem meg). A megszakításos szórend olyankor jön létre, amikor az igekötő és igéje közé valamilyen más szó (akar, fog kell, szokott, is, nem, ne, sem stb.) ékelődik (pl. meg szoktam kérdezni). A közbeékelődő szót tilos egybeírni a nem hozzá, hanem azz igéhez tartozó igekötővel (tehát nem így: megszoktam kérdezni).
Napjainkban megfigyelhető, hogy sokak fogalmazásában olyankor is egyenes szórend szerepel, amikor fordított, vagy megszakításos szórend használata volna indokolt, megszokott. Ez persze nem mindig hiba, hiszen a szokásostól eltérő szórend szemléleti különbséget, másfajta szemléletet is tükrözhet, azonban bizonyosak vagyunk abban, hogy sokan csupán helyesírási bizonytalankodásból kerülik el a megszakításos szórendet.
A fordított szórend helyett használt egyenes szórend példáitól most tekintsünk el, a megszakításos szórend elkerüléséből származó erőltetettség illusztrálására azonban - ha tüzetes elemzésre nincs is módunk - álljon itt néhány szemelvény: "...a televízió hét hete futó, még nem befejezett (megszokottabban, természetesebben: még be nem fejezett) sorozata..."; "...szívólyukuk rendkívül kicsiny; ha egyszer bedugul, többé soha nem kitisztítható" (jobb, hagyományosabb: nem tisztítható ki; még jobb: ki nem tisztítható)..."

Ugye, hogy valaki nem érhető el, vagy ha az állapotára akarunk utalni, akkor el nem érhető?

illetve:

"Nem tételezem fel" - írja egy kitűnő kritikusunk és humoristánk nemrégiben megjelent egyik könyvében. Jó-e ez így? Olvasóinak egy része alighanem azt mondaná: jó. Én - és úgy gondolom, nemcsak én - ezt érzem helyesnek: nem feltételezem.
Az igekötő fogalmát többé-kevésbé valamennyien ismerjük. Tudjuk, hogyan módosítja az ír ige jelentését a meg- vagy az el- igekötő, ha azt mondjuk: megír, elír. Ez világos, magától értetődő. A gond ott kezdődik, hogy az igekötős igéket is továbbképezhetjük névszóvá: pl. tesz - feltesz - feltétel; vagy: folyik - befolyik - befolyás; fog - kifog - kifogás. de még ez sem minden. A legnagyobb baj az, hogy ezeknek a névszói származékoknak is vannak, lehetnek igei továbbképzéseik: feltétel - feltételez; befolyás - befolyásol; kifogás - kifogásol. Az így keletkezett igékben azonban az eredeti igekötők már nem igekötők. Tehát: míg az igekötő bizonyos esetekben elválik az igétől (fel kell tenni, tedd fel, ki teszi fel? stb.), addig a névszóval már úgy egybeforrt, hogy nem is választható el tőle (feltevés mellett pl. nem képzelhető el tevés fel), és elvben ugyanez a szabály áll névszóból továbbképzett igékre is. Tegyük fel - ez helyes; tételezzük fel - rendkívül elterjedt és szinte közhasználatú ugyan, alakulásmódját tekintve mégsem helyes.
A példák alighanem eddig nem is sejtett mértékben szaporíthatók. De terjedésüket nem nézhetjük jó szemmel. Ezért kifogásolnunk kell (nem pedig ki kell fogásolnunk) és befolyásolnunk kell (nem pedig be kell folyásolnunk) az élő nyelvhasználatot, hogy el ne harapózzanak ezek a formák."